HH2

A régóta várt felhatalmazáson alapuló rendeletet (delegated act), amely meghatározza a megújuló hidrogén fogalmát, végül közzétette az Európai Bizottság, biztosítva a termelők és a befektetők által megkövetelt bizonyosságot, hogy az általuk gyártott H2 „megújulóként” értékesíthető és forgalmazható az EU-n belül. Az új „addicionalitási” szabályok lehetővé teszik a zöld áramellátás havi korrelációját a H2-termeléssel 2029 végéig, de ezt követően óránként. A zöldhidrogén-termelésre tervezett uniós támogatások sem mozdulhatnak el addig, amíg a definíciók meg nem születnek. A kulcsfontosságú – és a legvitatottabb – döntés az volt, hogyan biztosítható, hogy az elektrolizálókkal történő zöld hidrogén-termelés ne használjon megújuló energiát, amelyet egyébként nulla szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ellátásra használtak volna fel a hálózatba – ez az úgynevezett addicionalitás. A félelem az volt, hogy fosszilis tüzelőanyag-tüzelésű energiára lesz szükség a H2 előállításához használt zöld villamos energia kiváltására, és így az üvegházhatású gázok kibocsátása összességében megnövekszik. „Minden erőfeszítést meg kell tenni a hidrogénnel történő hőtermelés elkerülése érdekében – és a bekeverésnek a végső megoldásnak kell lennie” – egyetért az Európai Parlament. Ezért széles körben elfogadták mind az ipar, mind a klímavédők, hogy a zöld hidrogén előállításához felhasznált megújuló villamos energia új. Addicionalitás és időbeli korreláció Ezt az addicionalitási elvet ma úgy határozták meg, mint a megújuló energiával kapcsolatos projektek, amelyek „legkorábban 36 hónappal a H2-t vagy származékait előállító létesítmény előtt léptek üzembe” – az EU meghatározása szerint „nem biológiai eredetű, megújuló folyékony és gáznemű közlekedési üzemanyagok” eredet”, amelyeket széles körben RFNBO-ként emlegetnek. „Ennek az eltérésnek az az oka, hogy a tervezési, engedélyezési folyamatok és az új, további megújuló energiaforrások telepítése időt vesz igénybe, és késedelmet okozhat az elektrolizátorok kiépítésében, és korlátozhatja a méretgazdaságosság megteremtésének lehetőségét” – magyarázza a bizottság. Az első lépések számára „átmeneti szakaszt” is bevezet, mivel a 2027 vége előtt üzembe helyezett zöld hidrogén projektek 2038. január 1-ig mentesülnek az addicionalitási szabály alól. De talán a nagyobb kérdés az volt, hogyan tovább olyankor, amikor nem fúj a szél és nem sütött a nap. A termelők használhatják-e a hálózati villamos energiát – amelyet esetleg gáz- vagy széntüzelésű energiatermeléssel állítottak elő – ezekben az időszakokban, majd egy későbbi időpontban megfelelő mennyiségű megújuló energiát szállíthatnak vissza a hálózatba kompenzálás céljából? És ez milyen körülmények között lenne megengedett? Végtére is, minél több órát használnak egy elektrolizáló készüléket, annál olcsóbb az előállított hidrogén kiegyenlített költsége. A zöldmosás (Greenwashing) aranystandardja Az Európai Bizottság a felhatalmazáson alapuló rendelet egy korábbi, tavalyi tervezetében kijelentette, hogy óránkénti korrelációt ír elő a megújuló villamosenergia-ellátás és -használat között, vagyis a termelőknek óránként kell bizonyítaniuk, hogy az elektrolizáló készülékeik által használt energia új megújuló forrásból származik. , ami rendkívül megnehezíti a hálózati villamos energia felhasználását. A Hidrogen Europe és a Megújuló Hidrogén Tanács által vezetett H2-ipar azonban azt mondta, hogy ez megvalósíthatatlan, és megnövelné a zöld H2 költségeit az EU-ban, az Európai Parlament pedig tavaly szeptemberben vitatottan megvétózta az óránkénti korrelációt, ami felháborodott néhányan. klímavédők és zöld gondolkodású cégek. A szakmai szövetségek ehelyett a megújuló energiaforrások és a H2-termelés havi korrelációja mellett kampányoltak. Az Európai Bizottság kompromisszumra jutott a két álláspont között – 2029. december 31-ig engedélyezik a havi korrelációt, ezt követően pedig már csak az óránkénti korrelációt. 2028-ban azonban felülvizsgálatra kerül sor az óránkénti korreláció bevezetéséről, így ez talán soha nem fog megtörténni. Az EU „fix prémiumot” ajánl a zöld hidrogén-termelőknek, hogy versenyezzen az Egyesült Államok második félévi adójóváírásaival. „A bevezetett időszakban a megújuló hidrogéntermelők havi rendszerességgel mérhetik össze a megújuló energiatermelést és a hozzájuk kapcsolódó megújuló hidrogéntermelést” – mondja a bizottság. – „Más szóval, a megújuló hidrogéntermelők bármikor üzembe helyezhetik elektrolizálóikat mindaddig, amíg az elfogyasztott megújuló villamos energia teljes mennyisége megfelel az év adott naptári hónapjában megtermelt megújuló hidrogén teljes mennyiségének. Ez lehetővé teszi a megújuló hidrogéntermelők számára, hogy folyamatos megújuló hidrogénáramot szállítanak ügyfeleiknek, különösen azokban az esetekben, amikor még nem áll rendelkezésre hidrogén infrastruktúra vagy tárolási lehetőség.” Egy másik kompromisszumban pedig a felhatalmazáson alapuló rendelet kimondja, hogy a tagállamok 2027. július 1-jétől kezdhetik meg az óránkénti korreláció alkalmazását, „a Bizottság értesítését követően”. Ez elérhető megújuló villamosenergia-termeléssel, közvetlenül elektrolizálókhoz csatlakoztatva, vagy megújuló energiaforrásból származó energia vásárlási megállapodásokkal – így lehetővé válik, hogy a hálózaton belül máshol termelt zöld villamos energia beleszámítson a fejlesztő hidrogéntermelésébe, még akkor is, ha nincs közvetlenül csatlakoztatva. Mi a helyzet a nukleáris hidrogénsorral? Két héttel ezelőtt Franciaország és nyolc másik EU-tagállam levélben fordult az Európai Bizottsághoz, hogy felhívják az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” – atomenergiából vagy esetleg szén-dioxid-leválasztással és -tárolású fosszilis gázból (vagyis a kék H2) előállított – hidrogén megújulóként való besorolását. – Németország hevesen ellenezte az ötletet. Az EU zöld hidrogéntervei holtpontra jutottak, mivel kilenc tagállam lobbizik az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” H2 beemeléséért: jelentés „A Bizottság javaslata szerint 2024. december 31-ig felhatalmazáson alapuló jogszabályban rögzítik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokból származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátás-megtakarításának értékelésére szolgáló módszertant” – áll a közleményben. A felhatalmazáson alapuló rendelet azonban – amint azt fentebb említettük – kiskaput teremt, amelyen keresztül megújuló hidrogén állítható elő nukleáris alapú hálózatokból, ha a villamosenergia-termelésből származó átlagos kibocsátás egy bizonyos szint alatt van, bár megújuló energia tanúsítványra továbbra is szükség lenne. A zöldmosás aranystandardja A felhatalmazáson alapuló rendeletet a Global Witness klímacsoport már „a zöldmosás aranystandardjának” minősítette. „A fosszilis gázt és a széntüzelésű villamos energiát zöld hidrogén előállítására használják fel, ha a megújuló energiaforrások nem elegendőek… [és] engedélyezni fogják a zöld hidrogén előállítását a meglévő megújuló kapacitásokból, megújuló villamos energiát a hálózatból nyerve, ami több fosszilis gázból és szénből származó villamos energiával kell helyettesíteni” – áll a közleményben. A Bellona civil szervezet hasonlóan bírálta a felhatalmazáson alapuló rendeletet, mondván, hogy az rövid távon növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. A Hydrogen Europe kereskedelmi szövetség pedig, bár üdvözölte az új szabályokat, azt is kijelentette, hogy azok „messze nem tökéletesek”, és megdrágítja a zöld hidrogén projekteket. Az Európai Parlamentnek és a Miniszterek Tanácsán keresztül eljáró 27 tagállamnak most két hónapja van arra, hogy elfogadja vagy kifogásolja az újonnan közzétett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat. „A vizsgálati időszakuk kérésükre további két hónappal meghosszabbítható. Nincs lehetőségük a bizottsági javaslatok módosítására” – mondja a bizottság.