Döntéselőkészítő tanulmány az egyes vasúti szakaszok hidrogén üzemű vagy akkumulátoros elektromos vonatokra történő átállásának lehetőségéről.

A tanulmány alapvetően a hazai személyszállításra fókuszál, ezen belül azt vizsgálja, hogy a hazai vonalak közül melyek esetében van realitása alternatív üzemű – elsődlegesen hidrogén és/vagy akkumulátoros – vasúti vontatásra történő áttérésre. A már villamosított vasútvonalak nagyon kedvező környezeti paraméterekkel rendelkeznek, feltéve, ha az általuk használt elektromos áram környezetkímélő módon került előállításra. Azonban a vasúti hálózat jelentős része Magyarországon nem villamosított, a felsővezeték hálózat nem épült ki és jelenleg dízelüzemű motorvonatokat használunk, amelyek jelentős mértékű környezetterhelést okoznak. Azonban a technológiai fejlődés mai szintje már lehetővé teheti ezeken a pályaszakaszokon is a kibocsátásmentes vonalak kialakítását az alternatív tüzelőanyagok (elsősorban a hidrogén) és az akkumulátor technológia fejlődésével az akkumulátoros elektromos vonatokra történő átállást.

Pilot projektek céljára a tanulmány három vonalat javasol: i) Győr – Pápa – Celldömölk vasútvonal – 10. számú vasútvonal; ii) Esztergom – Almásfüzitő – Komárom – Székesfehérvár – 4.sz. / 1.sz. / 5.sz. vasútvonal; iii) Hatvan – Somoskőújfalu országhatár – 81.sz. vasútvonal. A tanulmány bemutatja a vonalakat, azok hosszát, jellegét, a pálya állapotát, alkalmazandó sebességkorlátozásokat, tengelyterhelést, a végállomások releváns adottságait, az európai és országos hálózatban betöltött szerepét. Az egyik fő nyitott kérdés minden esetben, hogy a pályafenntartó tervei és szándékai szerint melyik vonal villamosítása és milyen ütemezéssel tervezett, és az pénzügyileg megtérülő megoldás-e. A tanulmány mindezen szempontokat végigelemzi a pilot projektek céljára kijelölt vonalakra; meghatározza továbbá a szükséges vonatszámot, és közelítő hidrogénigényt is.

Egy új technológia bevezetéséhez szükséges a megfelelő üzemeltetési és karbantartási infrastruktúra kiépítése. Ez praktikusan új karbantartási, javítási, tárolási, akkumulátor töltési, üzemanyag vételezési és takarítási (gépi külső mosási) lehetőségek kialakítását jelenti. Ezeket a létesítményeket elsősorban a jelenlegi vasútállomások területein célszerű kialakítani, vagyis javasolt főként a jelenlegi vontatási telepeken, karbantartó bázisok fejlesztésével létrehozni. A tanulmány ezen helyszínekre is javaslatot tesz. Külön érdekes, és értékes helyszín lehet a vasúti célú hidrogén töltőállomások esetében (a kihasználtság, a kitankolt hidrogénmennyiség maximalizálása szempontjából), ha esetleg egyidejűleg közúti járműveket is tölteni lehet (’bimodális’ töltőállomás). A tanulmány mindezeken kívül röviden foglalkozik a vasúti célú hidrogén töltőállomások ellátási lehetőségeivel (H2 beszállítás), és magukkal a töltőállomásokkal.