A zöldhidrogén-termelésre tervezett uniós támogatások sem mozdulhatnak el addig, amíg a definíciók meg nem születnek. A kulcsfontosságú – és a legvitatottabb – döntés az volt, hogyan biztosítható, hogy az elektrolizálókkal történő zöld hidrogén-termelés ne használjon megújuló energiát, amelyet egyébként nulla szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ellátásra használtak volna fel a hálózatba – ez az úgynevezett addicionalitás. A félelem az volt, hogy fosszilis tüzelőanyag-tüzelésű energiára lesz szükség a H2 előállításához használt zöld villamos energia kiváltására, és így az üvegházhatású gázok kibocsátása összességében megnövekszik.

“Minden erőfeszítést meg kell tenni a hidrogénnel történő hőtermelés elkerülése érdekében – és a bekeverésnek a végső megoldásnak kell lennie” – egyetért az Európai Parlament. Ezért széles körben elfogadták mind az ipar, mind a klímavédők, hogy a zöld hidrogén előállításához felhasznált megújuló villamos energia új.

Ezt az addicionalitási elvet ma úgy határozták meg, mint a megújuló energiával kapcsolatos projektek, amelyek „legkorábban 36 hónappal a H2-t vagy származékait előállító létesítmény előtt léptek üzembe” – az EU meghatározása szerint „nem biológiai eredetű, megújuló folyékony és gáznemű közlekedési üzemanyagok” eredet”, amelyeket széles körben RFNBO-ként emlegetnek.

“Ennek az eltérésnek az az oka, hogy a tervezési, engedélyezési folyamatok és az új, további megújuló energiaforrások telepítése időt vesz igénybe, és késedelmet okozhat az elektrolizátorok kiépítésében, és korlátozhatja a méretgazdaságosság megteremtésének lehetőségét” – magyarázza a bizottság.

Az első lépések számára „átmeneti szakaszt” is bevezet, mivel a 2027 vége előtt üzembe helyezett zöld hidrogén projektek 2038. január 1-ig mentesülnek az addicionalitási szabály alól.

De talán a nagyobb kérdés az volt, hogyan tovább olyankor, amikor nem fúj a szél és nem sütött a nap. A termelők használhatják-e a hálózati villamos energiát – amelyet esetleg gáz- vagy széntüzelésű energiatermeléssel állítottak elő – ezekben az időszakokban, majd egy későbbi időpontban megfelelő mennyiségű megújuló energiát szállíthatnak vissza a hálózatba kompenzálás céljából? És ez milyen körülmények között lenne megengedett?

Végtére is, minél több órát használnak egy elektrolizáló készüléket, annál olcsóbb az előállított hidrogén kiegyenlített költsége.

Az Európai Bizottság a felhatalmazáson alapuló rendelet egy korábbi, tavalyi tervezetében kijelentette, hogy óránkénti korrelációt ír elő a megújuló villamosenergia-ellátás és -használat között, vagyis a termelőknek óránként kell bizonyítaniuk, hogy az elektrolizáló készülékeik által használt energia új megújuló forrásból származik. , ami rendkívül megnehezíti a hálózati villamos energia felhasználását.

A Hidrogen Europe és a Megújuló Hidrogén Tanács által vezetett H2-ipar azonban azt mondta, hogy ez megvalósíthatatlan, és megnövelné a zöld H2 költségeit az EU-ban, az Európai Parlament pedig tavaly szeptemberben vitatottan megvétózta az óránkénti korrelációt, ami felháborodott néhányan. klímavédők és zöld gondolkodású cégek. A szakmai szövetségek ehelyett a megújuló energiaforrások és a H2-termelés havi korrelációja mellett kampányoltak.

Az Európai Bizottság kompromisszumra jutott a két álláspont között – 2029. december 31-ig engedélyezik a havi korrelációt, ezt követően pedig már csak az óránkénti korrelációt. 2028-ban azonban felülvizsgálatra kerül sor az óránkénti korreláció bevezetéséről, így ez talán soha nem fog megtörténni.

Az EU “fix prémiumot” ajánl a zöld hidrogén-termelőknek, hogy versenyezzen az Egyesült Államok második félévi adójóváírásaival.

“A bevezetett időszakban a megújuló hidrogéntermelők havi rendszerességgel mérhetik össze a megújuló energiatermelést és a hozzájuk kapcsolódó megújuló hidrogéntermelést” – mondja a bizottság. – “Más szóval, a megújuló hidrogéntermelők bármikor üzembe helyezhetik elektrolizálóikat mindaddig, amíg az elfogyasztott megújuló villamos energia teljes mennyisége megfelel az év adott naptári hónapjában megtermelt megújuló hidrogén teljes mennyiségének. Ez lehetővé teszi a megújuló hidrogéntermelők számára, hogy folyamatos megújuló hidrogénáramot szállítanak ügyfeleiknek, különösen azokban az esetekben, amikor még nem áll rendelkezésre hidrogén infrastruktúra vagy tárolási lehetőség.”

Egy másik kompromisszumban pedig a felhatalmazáson alapuló rendelet kimondja, hogy a tagállamok 2027. július 1-jétől kezdhetik meg az óránkénti korreláció alkalmazását, „a Bizottság értesítését követően”. Ez elérhető megújuló villamosenergia-termeléssel, közvetlenül elektrolizálókhoz csatlakoztatva, vagy megújuló energiaforrásból származó energia vásárlási megállapodásokkal – így lehetővé válik, hogy a hálózaton belül máshol termelt zöld villamos energia beleszámítson a fejlesztő hidrogéntermelésébe, még akkor is, ha nincs közvetlenül csatlakoztatva.