A hidrogénágazatban a nagyszabású bejelentések helyét egyre inkább a megvalósíthatóság kérdései veszik át. A sikerhez megfizethető energia, szállítási és tárolási infrastruktúra, valamint hosszú távra elkötelezett vásárlók kellenek. A Hydrogen Fuel News elemzése és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése egyaránt a tervek és a tényleges beruházások közötti jelentős különbségre világít rá.
Az európai várakozások mérséklődnek. Hollandiában a korábbi 3–4 gigawattos ambícióval szemben 2030-ra már csak 1,2–1,5 gigawatt elektrolizáló kapacitást valószínűsítenek. A fejlesztéseket a magas költségek, a hálózati csatlakozás nehézségei és a bizonytalan kereslet fékezik. Az acélgyártás fontos felvevőpiac lehet, de ehhez megfizethető hidrogénre és a tisztább acél felárát elfogadó vevőkre van szükség. A közúti áruszállításban az akkumulátoros járművek dominálnak; kedvezőbb hidrogénpiacot kínálhatnak a kikötők, a hajózás és egyes vasúti alkalmazások. [Forrás: Hydrogen Fuel News].
Az IEA szerint a kereskedelem a 2030-ra bejelentett alacsony kibocsátású hidrogénmennyiség több mint 40 százalékát alapozhatná meg, ha minden projekt megvalósulna. Az exportorientált mennyiség kevesebb mint 8 százaléka kötődik azonban működő, épülő vagy már elkötelezett beruházáshoz. A korai szállításokban a hosszú távú kétoldalú szerződések, különösen az ammónia és az abból készülő műtrágyák meghatározók.
Az infrastruktúra fejlődik, de jelentős a lemaradás. A 2035-ig bejelentett hidrogénvezetékek hossza meghaladja a 40 ezer kilométert, ám mindössze 9 százalékuk működik vagy rendelkezik elkötelezett beruházással. A tervezett föld alatti tárolókapacitás 11 terawattóra; ennek alig több mint 7 százaléka jutott végleges beruházási döntésig vagy kivitelezésig.
A szállítás módja a gazdaságosságot is meghatározza. Megfelelő útvonal és magas kihasználtság mellett a vezeték gyakran a legolcsóbb megoldás. Ha a végfelhasználónak tiszta hidrogénre van szüksége, a tengeri szállítás költsége legalább kilogrammonként mintegy 2 dollár, energiaigénye pedig meghaladhatja a hidrogén energiatartalmának 30 százalékát. Ennek oka a cseppfolyósítás vagy például az ammónia visszaalakítása. [Forrás: IEA – Global Hydrogen Review 2026].
A két elemzésből az következik, hogy a termelőkapacitás önmagában kevés. Azok a projektek kerülhetnek előnybe, amelyek a termelést, az ellátási útvonalat és a szerződéssel biztosított keresletet együtt tudják megteremteni.
